Huszár Zoltánné Erzsike nyugdíjba vonult

„Az életed egy új fordulatot vesz. Egy régi ajtó zárult be előtted.
De ne félj, hiszen ez nem a vég, hanem egy kezdet, egy új ismeretlen kép.
Soha ne felejtsd el, kik téged szeretnek.
Soha ne fordíts hátat az embereknek.
Szeresd a szépet, keresd a jót!
Ha szükséged van ránk, mi mindig itt vagyunk!”

Kedves Erzsike! Kedves Bözsi! Sok szeretettel köszöntünk abból az alkalomból, hogy 40 év fáradtságos, de bízom benne, hogy élményekkel és örömmel teli év után 2018. október 1-től megérdemelt nyugdíjas éveidet kezdheted meg.

Gondoltad volna ezt, amikor 1978-ban végeztél a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ének-zene – történelem szakán?

Hitted volna 1978. augusztus 16-án, amikor kinevezést nyertél a Pétervásárai Általános Iskolába, hogy nyugdíjba vonulásodig végig itt fogsz dolgozni?

Kedves kollégák! Úgy vélem, senkinek sem kell bizonygatnom, hogy Huszár Zoltánné az oktatást, a gyerekekkel való foglalkozást élethivatásnak tekintő pedagógus. Több éven keresztül a közalkalmazotti tanács elnöki tisztjét is betöltötte. Évtizedeken keresztül volt az iskolai énekkar vezetője, számos sikert, elismerést elérve öregbítette intézményünk hírnevét. Pedagógus munkáját mindig nagy odafigyeléssel végezte. Tanítványai szeretik-szerették, a szülőkkel szoros kapcsolatot épített ki mint osztályfőnök is.

Az együtt töltött évek alatt pontosan, lelkiismeretesen tette oktató-nevelő munkáját. Készséges, segítőkész volt kollégával, tanulóval, szülővel egyaránt.
Iskolánk második otthona volt, szerette közösségünket, szinte szülővárosának tekintette Pétervásárát. Nagy figyelemmel kísérte volt tanítványai életútját, közülük nagyon sok diplomás került ki. Régi tanítványaival még a mai napig is tartja a kapcsolatot, nagyon sokan felkeresik, szakmai segítséget kérnek tőle.

Iskolánk meghatározó pedagógus egyénisége, aki munkája elismeréseként 2008-ban kiérdemelte intézményünk legmagasabb kitüntetését a „Tamási Áron” Díjat, amit a tantestület titkos szavazással adományoz.

Engedjetek meg néhány személyes vonatkozást:
Megannyi emlék, mosolyra fakasztó történet jut eszembe, ha Bözsire nézek, hiszen pályája többszörösen keresztezte az enyémet: 7. évfolyamosak voltunk, mikor ő lett a történelemtanárunk és emlékszem, mennyi mérget megevett az osztály miatt, míg „belénk verte” a francia forradalom történetét. Ki a fenét érdekelt akkor a labdaház meg az ancien regime?!

Bevallom, akkor a sok felelet és dolgozat nem esett jól, viszont az akkor tanultakat évekkel később is tudtam kamatoztatni, akár még a főiskolán-egyetemen is. Aztán arra is emlékszem, hogy nyolcadikban véletlenül mindig engem feleltetett óra elején, hogy aztán elküldjön az akkor a főtéren működő „iskolabüfébe” Rózsikához egy melegszendvicsért vagy hot-dogért. Gondolom, az éhségfaktora nagyban befolyásolta az érdemjegyemet…

Aztán mikor elkezdtem itt tanítani, ő is, mint az idősebbek közül mindannyian, szárnyai alá vett és tanácsaival, élettapasztalataival segítette munkámat, mait nem győzök meghálálni. Később, párhuzamos osztályfőnökként számtalan közös kirándulás, élmény jutott osztályrészül, melyek emlékei nem csak bennem, de a gyerekekben is elevenen élnek. Köszönet Neked ezekért is!
Julia Roberts, a híres amerikai színésznő egyszer azt mondta: „minél idősebb vagy, annál inkább érzed, milyen törékeny az élet. Azt hiszem, ez elég motiváció ahhoz, hogy minden reggel derűsen ébredj!

Méltatása után már csak egy feladatom maradt, köszönetet mondani mindannyiunk nevében Huszár Zoltánné eddigi munkájáért és sok sikert, erőt, egészséget kívánni a nyugdíjas évekhez!

Braun Péter intézményvezető