Szántóné Marika nyugdíjba vonult

Tisztelt vendégek!
Kedves Marika!

Abban a megtisztelő feladatban van részem, hogy én köszönthetem szeretett kolléganőnket, Szántó Lászlónét, Marikát nyugdíjba vonulása alkalmából!

Egy hölgyet a korára emlékeztetni mérhetetlen udvariatlanság. Most mégis ezt teszem, mert kivételes alkalomból gyűltünk ma össze. Marika augusztus 15-től megkezdi megérdemelt nyugdíjas éveit 40, többnyire gyermekek, az iskola falai között eltöltött év után.

Az iskola évtizedek óta az az intézmény, ahová a szülő bizalommal viszi legféltettebb kincsét, a gyermekét, mert ott biztonságot, simogatást, nevelést és fejlesztést kap. Egy olyan hely, ahol pedagógusegyéniségekre van szükség, akik a gyermekeknek szabad és boldog gyermekkort biztosítanak, hogy felnőve ők is önálló egyéniségekké válhassanak. Ezen a napon megállhattunk egy röpke időre, hogy megköszönhessük Marikának a gyerekekért végzett igen felelősségteljes munkáját. Iskolás gyermekeink személyiségét játékkal, szabadságélménnyel, önállósággal, képzelettel formáló tevékenységben töltötte meg. Ehhez a munkához nélkülözhetetlen a nyugodt, biztonságot adó szeretetteljes, kiegyensúlyozott légkör. A gyermekek érdekeit szem előtt tartó személyes példa. A gyerekeket fel kell készíteni az életre; tájékozódni a világban, kivédeni a hibákat, megbecsülni és elfogadni másokat és saját magukat. Nevelői magatartásunk minden mozzanatával hatunk a gyerekek egész személyiségére. Ebben a folyamatban nem egyetlen tanító-tanár hat, hanem a pedagógus közösség egésze, ezért fontos a korrekt szakmai és munkatársi együttműködés, az erkölcsi értékek és kérdések azonos szellemben történő hatása a diákokra és a családra, a település közösségére. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a legfontosabb személy a GYERMEK. Ő a központ és minden ő érte történik. Akárhogy változik is a világ a gyermek nevelése, tanítása a legfontosabb, hiszen a ma gyermekéből lesz a holnap felnőttje”. Meggyőződésem, hogy Marika ilyen, iskolájáért, a közösségért mindig tenni akaró, fáradhatatlan személyiség. Hogy miért gondolom ezt? Álljon itt bizonyítékul néhány részlet, amellyel megpróbálom felidézni kolléganőnk pályájának jelentősebb állomásait:

Pedagógus pályája 1981. december 21-től kezdődött, képesítés nélküli nevelőként a Gyöngyöspatai Általános Iskolában vállalt munkát.

A Pétervásárai Általános Iskolában 1983. augusztus 1-jétől dolgozott, először képesítés nélküli nevelőként, majd miután 1985-ben diplomát szerzett a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán tanítóként. Tagintézmény-vezetőként is tevékenykedett az ivádi iskolában.

2002-ben igazgató-helyettessé nevezték ki, melyet nyugdíjba vonulásáig, 15 éven keresztül betöltött.

A tantestület tagjai mindig felnéztek rá, a fiatalabb kollégái példaképnek tekintették. Ő folyamatosan figyelte előrehaladásukat és minden segítséget megadott nekik. Pedagógus munkáját lelkiismeretesen, mindig a legjobb tudása szerint végezte, mindig a gyerekek érdekeit tartotta szem előtt. Az oktatást, a gyerekekkel való foglalkozást élethivatásnak tekintő pedagógus.

Fokozott figyelmet fordított a szociális hátránnyal hozzákerült gyerekekre. Nagy figyelemmel kísérte volt tanítványai életútját, közülük nagyon sok diplomás került ki. Régi tanítványaival még a mai napig is tartja a kapcsolatot, nagyon sokan felkeresik, szakmai segítséget kérnek tőle.

Iskolánk meghatározó pedagógus egyénisége, munkája elismeréseként 2009-ben nagy megtiszteltetés volt számára, hogy intézményünk legmagasabb kitüntetését a „Tamási Áron” Díjat megkapta, amit a tantestület minden évben, titkos szavazással adományoz. Ugyanebben az évben a Teleki Blanka-díjat is kiérdemelte kimagasló nevelő-, oktató- és fejlesztő munkája elismeréseként, melynek során kiemelkedő eredményességgel, odaadással tevékenykedett a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek segítésében.

Pétervásárán a település társadalmi életéből mindig kivette a részét. Több cikluson keresztül töltötte be posztot az oktatási és sportbizottságban. A lokálpatriotizmusa valamint a civil szervezeteket felkaroló és segítő tevékenysége példaértékű.

Ami a magánéletet illeti: 40 éve boldog házasságban él férjével, Lacival. 3 gyermekük született, akik mára 3 gyönyörű unokával ajándékozták meg a büszke nagyszülőket.

Szokták mondani: “Mint ahogyan a tavasz is váltja a telet, a jövő is mindig váltja a jelent.”
Ezzel a gondolattal engedd meg kedves Marika, hogy jó egészségben eltöltött, hosszú nyugodt, békés, örömteli, unokázós nyugdíjas éveket!